Helyi hagyományok: Anacho-Kommunizmus

Az anarchizmus magyar hagyománya alapvetően két forrásból táplálkozik. Az egyik az előző részben is ismertetett tizennyolcadik-tizenkilencedik fordulóján élt magyar anarchisták — mint Batthyány Ervin vagy Szabó Ervin — munkássága, a másik, sokkal élőbb hagyomány, az 1919-es Tanácsköztársaság és az 1956-os népfelkelés történelmi tapasztalata (utóbbi esetében alapvető forrás Angyal István sajátkezű vallomása). Az utóbbi eseményekben azonban kevés felvállaltan anarchista elemet találni, ezért további magyarázat szükséges. A nemzetközi munkásmozgalomban az anarchista és tanácskommunista áramlat rengeteg elméleti, gyakorlati és történelmi párhuzammal rendelkezik, ugyanakkor gyakran mereven elzárkóznak és elhatárolódnak egymástól. Sok magyar anarchista is így tesz, ugyanakkor sokan vannak olyan is, akik felismerik vagy akár hangsúlyozzák a párhuzamokat. Így lehetséges, hogy Magyarországon nem ritka anarcho-kommunistákkal találkozni, akik ugyanúgy idézik Marx és Proudhon, Bakunyin és Pannekoek, vagy akár a nagy magyar marxisták, mint Lukács György és Mészáros István szavait.

Rendszerváltás időszaka

A rendszerváltás időszakát természetszerűleg az önszerveződő politikai tevékenység megnövekedése jellemezte. Gombaszámra szaparodtak az öntevékeny csoportok, melyek az egyre bizonytalanabb politikai helyzetben folyamatosan próbára tették a pártállami kontrollt. Az átmenettel és a társadalom átszervezésével kapcsolatban a legkülönbözőbb elképzelések léteztek egymás mellet, illetve sokszor szoros párbeszédben egymással. Jellemző, hogy ekkoriban több anarchista vett részt pártok alapításában és tevékenységében, például a FIDESZ Közvetlen Részvétel bázisdemokratikus frakciójának szervezésében, ami 1988 végén, 1989 elején 11 országos választmányi tagból 3-at mondhatott magáénak.

Ekkorra már kialakult az úgynevezett második nyilvánosság, mely a nyilvánosság és a privátszféra határán működő színterek, csoportok, események és kulturális termékek hálózatát jelentette. A második nyilvánosság egyik meghatározó eleme a szamizdat volt (Hírmondó, Beszélő, Demokrata, a harmadik utas Égtájak Között). Ezeket a korlátozott példányszámú periodikákat először írógépen, később gépi úton szokszorosították, de általában nem nyomdai technikával készültek. A gyártás és terjesztés konspirációs úton történt, hiszen a tartalom tiltottnak számított. A második nyilvánosság kulcsfigurái, így a szamizdat szerzők is, állandó rendőrségi zaklatásnak és megfigyelésnek voltak kitéve, ugyanakkor többéves börtönbüntetést kevesen kaptak.

Ahogyan lazult az ellenőrzés, ez a közeg egyre több ember számára vált ismertté és elérhetővé, például addig csak zárt körben terjesztett publikációkat lehetett az utcán árulni. A közhangulat kedvezett a mozgósításnak. Ezzel párhuzamosan a vasfüggönyön átnyúló nemzetközi kapcsolatok is erősödtek, a politikai aktivisták találkozhattak egymással és eszmét cserélhettek, a szemfüles fiatalok pedig felfedezték maguknak az olyan kulturális és szellemi áramlatokat, mint a punk és az anarchizmus. Ilyen társadalmi viszonyok között alakultak ki az első anarchista kezdeményezések is.

Autonómia Csoport (1988-1990)

A csoport a rendszerváltás időszakának (1988-1990, átmenet a többpárti polgári demokráciába) első anarchista szerveződése volt. 1988 augusztusában indult egy magánlakáson, majd 1988 november 17-én írták alá az alapító nyilatkozatot a budapesti Eötvös-klubban. A csoport ezután végig ebben a helyiségben tartotta összejöveteleit, heti rendszerességgel, nyilvánosan. A csoport nem volt szervezetként bejegyezve és formális vezetősége sem volt. Nem volt formális tagság sem, a csoporthoz tartozók egyéni igényeik, aktivitásuk szerint vettek részt az rendezvényeken. Működése során néhány száz fő vett részt az eseményeken, ebből 50-60 fő tekinthető aktív tagnak. Kibocsátottak több röpcédulát, felhívást, szerveztek több tüntetést, és 1989 nyarán kiadták az Autonómia című újság egyetlen számát, 1000 példányban.

Felhívásaik, nyilatkozataik, sajtójuk az anarchista szellemiség és az anarchista mozgalom célkitűzéseit képviselik. A hangsúlyt az egyéni és a közösségi önrendelkezésre helyezik, a közvetlen demokrácia alapelveinek megfelelően. Az Autonómia csoport elképzelései szerint a társadalmi és a gazdasági életben megszerveződő önigazgató közösségek képesek hatékonyan helyettesíteni mindenféle központi irányítást. Társadalmi ideáljuk a szabad emberek önkéntes alapon szerveződő autonóm közösségeinek hálózata. A gazdaságban a dolgozói tulajdonon alapuló munkásönkormányzatokat tekintik az eljövendő szabad társadalom alapegységeinek. Elutasítják a hatalom intézményeit, az állami struktúrákat, nem kívánnak részt venni hatalmi szerveződésekben. A modern anarchizmus nemzetközi trendjeinek megfelelően felvállalják a kisebbségvédelmet, a feminizmust, az anti-rasszizmust, a környezetvédelmet.

Nagyobb utcai megmozdulásaik egyike 1989 augusztus 13-án zajlott Budapesten, a berlini fal építésének évfordulóján. 1990 márciusában — tekintettel arra, hogy a régi országgyűlés már feloszlott, az új pedig még nem ült össze - „Exlex Napokat” szerveztek, melynek legnagyobb utcai megmozdulásán néhány száz fő jelenlétében tucatnyian elégették személyi igazolványaikat, katonakönyveiket. A korszakot jellemzi, hogy bár ez a tüntetés rendőrségi bejelentés nélkül zajlott, az arra tévedő rendőrjárőr sem avatkozott közbe. 1990 májusában az atomfegyverrel rendelkező országok nagykövetségei elé vonulva tiltakoztak a nukleáris fegyverkezés ellen.

A csoport egyetlen újságja tükrözi a csoport szellemiségét. Az újságban szereplő nyilatkozatok az anarchista alapelveket hangsúlyozzák, és mindenkit autonóm közösségek szervezésére buzdítanak. Több cikk is elemzi a korszak hazai társadalmi állapotát, a politikai átmenet bizonytalanságait. Jóllehet támogatják a többpártrendszer kialakulását, ugyanakkor tisztában vannak vele, hogy a polgári demokrácia nem fogja megoldani a — szerintük — alapvető társadalmi problémákat, az önigazgató közösségek és a személyes szabadság hiányát. A csoport politikai és gazdasági programja az önszerveződés. A társadalmi átalakulás elképzelésük szerint úgy fog lezajlani, hogy az egyre inkább öntudatra ébredő emberek alulról szerveződve kialakítják a saját közösségeiket, és ez elterjedve egyszerűen fölöslegessé fogja tenni a központi irányítást.

Az anarchista mozgalom történetiségét egy-egy Malatesta és Bakunyin írás képviseli, illetve egy ismertetés a Summerhill-i anarchista pedagógiai kísérletről. Hosszú interjú olvasható egy angol feministával, a patriarchális társadalom megszüntetésének igényéről.

Az Autonómia csoport másfél éves működés után, 1990 tavaszán feloszlatta önmagát, az aktív tagok pedig szervezett vagy egyéni formában folyatták tevékenységüket.

1990 áprilisában 9 magyar anarchista vett részt egy regionális találkozón Triesztben. A találkozó célja az volt, hogy a vasfüggöny leomlását kihasználva összehozza a keleti és nyugati anarchistákat a politikai helyzet kiértékelése és a lehetőségek feltérképezése érdekében.

Az Autonómia Csoport nyomán létrejött szervezetek

A GEO-egyesület bejegyzett szervezetként 1990-1995 között létezett. Célja egy vidéki anarchista életközösség létrehozása volt, mely képes tagjai számára politikai és gazdasági függetlenséget teremteni. A tervek szerint minél teljesebb önellátásra törekedtek volna. A csoport bővebb köréhez 40-50 fő tartozott, ebből 15-20 fő képezte a belső kört, akik a tervek megvalósításában részt vettek. Az elképzeléseknek megfelelően a magyar-osztrák-szlovén hármas határ közelében a tagok földeket vásároltak, összesen mintegy 8-10 hektár nagyságban. Ez képezte volna a leendő közösség gazdasági alapját. A távlati tervek szerint létrejött volna egy határokon átívelő közösség, ennek érdekében felvették a kapcsolatot osztrák és szlovén anarchistákkal is. A magyar oldalon ebben az időben, a hajdani vasfüggöny okozta elzártság miatt olcsók voltak a földek, a túloldalon azonban meglehetősen drágák. Emiatt nem szerveződtek egyik országban sem hasonló közösségek. Az első években a csoporthoz tartozók rendszeresen utaztak a területre — az egyik tag telkén még egy kis parasztház is állt —, gyümölcsfákat ültettek, Berlinben, Amszterdamban szerveztek bemutatkozó esteket, de — mivel végül senki sem költözött oda — a kezdeményezés elhalt, majd 1995-ben a formális feloszlást is kimondták.

A Nap anarcho-punk csoportot az Autonómiához tartozó punkok hozták létre, a csoport 1990-1992 között létezett, és néhány tucatnyi, a punk szubkultúrához kötődő fiatal tartozott hozzá. A csoport előzményének tekinthető a budapesti Nap utcában egy üresen álló, illegálisan elfoglalt házban korábban működött közösség. Magyarországon a Nap utcai ház (elfoglalása 1989 december 17-én történt) tekinthető az első foglalt háznak. Az 1990-es évek elején több városban is működtek hosszabb-rövidebb ideig foglalt házak, például Szegeden, Szentgotthárdon, Veszprémben. Budapesten a Liliom utcai ház volt a legismertebb, melyet egy francia művészcsoport foglalt el 1991 nyarán, majd a távozásuk után beköltözött egy kisebb társaság. A hely elsősorban kulturális központként működött, és tulajdonképpen most ezt a funkciót szolgálja.

A Nap anarcho-punk csoport részt vett antimilitarista tüntetések szervezésében, koncerteket szervezett, és a csoporthoz köthető a német nagykövetség előtti, a berlini házfoglalók melletti szolidaritási tüntetés 1990 november 23-án, melynek rendőrségi eljárás lett a következménye.

Budapesti Anarchista Csoport (1990-1993)

Az Autonómia Csoport feloszlása nyomán létrejött szervezetek közül a Budapesti Anarchista Csoport vált a legismertebbé. A BACs 1990 nyarán alakult meg formális vezetőség és bírósági bejegyzés nélkül. 15-20 állandó tagja tagdíjat is fizetett, de rajtuk kívül 40-50 ember kapcsolódott be hosszabb-rövidebb ideig a tevékenységbe, szimpatizánsi, támogatói köre pedig országszerte több ezer főre tehető. A csoport működése során heti rendszerességgel tartott nyilvános gyűléseket, szervezett előadásokat, vitaesteket, utcai megmozdulásokat. 1991-1993 között jelentették meg Anarchista Újság című kiadványukat, összesen kilenc számot, lapszámonként 1500-2500 példányban. Ennek egytizedét előfizetők kapták, a többi utcai árusoknál talált olvasóra.

Az Anarchista Újság saját megfogalmazása szerint a szabad egyénekhez szólt. A társadalmi átalakulást hosszú távú, erőszakmentes „társadalmi forradalomként” képzelték el, az anarchizmust „tiszta, radikális humanista gondolatnak” tekintették. Az élet minden területére kiterjedő kölcsönös segítséget, a társadalmi szolidaritást, az önigazgatást propagálták. A modern kapitalista állam elleni harc döntő színterének a gazdaságot és az információt tekintették. Gazdasági célkitűzésük az volt, hogy a termelő egységek legyenek az ott dolgozók tulajdonában. Célként fogalmazódott meg továbbá egy anarchista gazdasági szektor, továbbá anarchista kommunikációs hálózat (sajtóval, iskolákkal) kialakítása. Az újság folyamatos antimilitarista propagandát folytatott, kiállt az Öböl-háború és a boszniai háború ellen. Erőteljes ökológiai nézőpontot képviselt, elutasította az állatkísérleteket, megszólalt a vegetarianizmus védelmében és a McDonald’s étteremlánc által képviselt környezetpusztítás ellen. Hangot kapott az antiklerikalizmus. 1991 nyarán a lap 1991/4. számában — a pápa magyarországi látogatására időzítve — súlyponti téma volt a katolikus egyház. A hatóságok fokozott biztonsági intézkedései során a lap több utcai árusát is őrizetbe vették, és elkobozták a fellelhető példányokat. Néhány hónapos vizsgálat után vádemelés nélkül lezárták az ügyet, és visszaszolgáltatták az elkobzott példányokat. Visszatérő téma volt a nők helyzete, a nőket sújtó diszkrimináció, a lap egyértelmű feminista pozíciókat foglalt el. Elutasították a rasszizmust, és erőteljes kritikával illették a hivatalos politikát. Egy jellemző cikkcím: Se Isten, se haza, se család! (92/2). Rendszeres téma volt a nemzetközi kitekintés, beszámoltak orosz, angol, német, spanyol anarchista törekvésekről.

A BACs 1992 őszén átalakult, és felvette a Budapesti Anarchista Föderáció nevet.

A csoport rendszeresen szervezett utcai tüntetéseket: a militarizmus ellen (Fegyvertelen Erők Napja 1990, 1991, 1992 szeptember 29, 1993 március), az Öböl-háború ellen (1991 január), a nacionalizmus ellen (1991 december 13), a boszniai háború ellen (1993 január 28), illetve május elsején (1991). Katonai bevonulások alkalmával — ekkor még kötelező volt a sorkatonai szolgálat — rendszeresen osztogattak hadsereg-ellenes röpcédulákat a laktanyák bejáratainál. A csoport 1991 februárjában bejelentés nélküli tüntetést tartott a hadügyminisztérium előtt, mintegy száz fő részvételével. A rendőrség feloszlatta a rendezvényt, és tucatnyi embert őrizetbe vett. A korábbi tüntetések általában bejelentés nélkül zajlottak, de ez az esemény fordulópont volt, ezután nagyobb utcai rendezvényt nem tartottak bejelentés nélkül.

1991 tavaszán az 1921-es kronstadti felkelés, 1991 nyarán pedig a pápa magyarországi látogatása kapcsán szerveztek konferenciát.

A csoport 1991 nyarán hozzájutott egy irodahelyiséghez a budapesti 13. kerületben, mely Decentrum néven üzemelt 1993 őszéig. Itt kaptak helyet a hetente tartott csoporttalálkozók, az alternatív folyóiratolvasó, az 50-100 érdeklődő előtt tartott előadássorozatok, illetve itt volt a Feminista Hálózat irodája is.

A csoport részt vett 1992-ben az Alternatív Háló megalakításában, mely különböző csoportok laza hálózataként működött egy rövid ideig, legnagyobb rendezvénye a Gödöllőn tartott országos találkozó volt 1993-ban, melyen több száz fő vett részt.

A csoport 1993 júniusában országos találkozót szervezett Nyíregyházán — ahol 1990-től az évtized közepéig működött egy helyi anarchista csoport, Kép-Más Kör néven —, és ezen a találkozón megalakult a Magyarországi Anarchista Föderáció. Megfogalmazott céljaik és alapelveik szerint a fő hangsúly a mozgalom számára az uralomnélküliség kivívása. Hangsúlyozzák a szolidaritás és az önszerveződés fontosságát. A társadalmi önkormányzat megteremtését, egy erőszakmentes társadalmi forradalom megvívását tekintik célnak.

A Föderáció gyakorlati tevékenységet nem folytatott.

Miután a BACS elveszítette budapesti irodáját 1993 őszén beszüntette a tevékenységet.

1994-ben az országos föderációból regionális föderációk alakultak: észak-keleti (Debrecen), dél-keleti (Szeged), dél-nyugati (Pécs), és budapesti. Sor került országos és regionális találkozókra, kisebb helyi akciókra, megjelentek helyi röpcédulák és sajtótermékek, melyekről rendszertelenül megjelenő hírlevelek tudósítottak. A szerveződések vonzáskörébe néhány száz fő tartozott. A mozgalom fokozatosan veszített lendületéből, és a föderációs jellegű szerveződések 1995-1996 során beszüntették tevékenységüket.

Az 1990-es évek második felétől nem alakult a BACs ismertségéhez fogható anarchista csoport.

1994-1998 között létezett A kapitalizmus sírásói nevű „osztályharcos szövetség”, mely az anarchizmus és a kommunizmus hagyományainak ötvözésére törekedett. A kis létszámú csoportosulás egyfajta szellemi műhely volt, mely elsősorban sajtótermékeivel közvetítette pozícióit. A csoport programnyilatkozatában leszögezi, hogy célja a magántulajdonon alapuló kizsákmányoló kapitalizmus („világkapitalizmus”) megdöntése. Az emberi faj két osztályra szakadt, melyek kibékíthetetlenül szemben állnak egymással. A kapitalizmus sírásói csoport a kizsákmányolt osztály, a proletariátus szervezete, és nem anarchistának vagy kommunistának vallja magát, hanem osztályharcosnak. „Nem reformokat akarunk, hanem forradalmat!”

A csoport nézeteihez közel álló vélemények megjelentek az Anarcho-kommunista Akció (1994, 2 szám), a Tengerszem (anarcho-feminista folyóirat, 1994-1995, 6 szám), a Kobra (1994, 6 szám) és az Anarchia (1995, 3 szám) című lapokban. Ezek a lapok egyenként nagyjából száz példányban jelentek meg, akárcsak a Barikád-füzetek néven megjelenő brosúra sorozat. Az újságokat széles nemzetközi és történelmi horizont jellemezte, radikális rendszerkritikával ötvözve.

Ebben az időszakban anarchista szellemiségű sajtótermékként jelent meg a Vörös és fekete újság (1996, 1 szám) és a Kerítéstörők (1996-1997, 4 szám).

1995-1997 között működött a Budapesti Autonóm Társulat, melyhez néhány tucatnyi fiatal tartozott. A BAT elsősorban propaganda tevékenységet folytatott (falragaszok, graffitik), a csoporthoz köthető kiadványok: Anarchoid (1995-1997, 6 szám), MAD (1995, 3 szám).

Az ezredforduló

Az ezredforduló környékén generációs törés következett be az anarchista mozgalomban. Ez egyrészt vérfrissítést is jelentett, másrészt viszont csak lassan adódtak át az addigi tapasztalatok. A régi csoportok eltűnésével sok anarchista légüres térben találta magát. Mivel azonban a külföldi utazás már nem ütközött korlátokba, megindult egy szorosabb nemzetközi együttműködés, ami leginkább egyéneken és hálózatokon keresztül valósult meg.

A kilencvenes évek közepére nyilvánvalóvá vált, amit sok anarchista már a rendszerváltás idején hangsúlyozott, hogy a többpártrendszer és a piacgazdaság nem hozza el sem az általános jólétet, sem az egyéni szabadságot. A társadalmi különbségek ugrásszerűen megnőttek, amit a privatizációs folyamat is segített. A rendszerváltás után megalakult pártok rendszere stabilizálódott, egy többé-kevésbé kiszámítható táncrend alapján váltották egymást a hatalomban. A társadalmon eluralkodott az apátia.

Mivel így beszűkült a társadalmi változások horizontja, előtérbe került az életmódforradalom és az egyéni önkifejezés. Ugyanakkor az alterglobalizációs mozgalom hatására megjelentek olyan anarchizmus-közeli „intézmények”, mint a Fegyver Helyett Kenyér, az infoshop, a szabadbolt és az Indymedia. Az utóbbi 2001-től 2010-ig működött, és többé-kevésbé sikeresen biztosította az információáramlást a különböző helyi és külföldi anarchista és más törekvések között, illetve helyet adott a vitának is.

Centrum Csoport (2003-2007)

A Centrum Csoport két házfoglaló tematikát feszegető kiállítás apropóján alakult meg, a Dinamó galériában rendezett Gerilla Propaganda Nonstop Workshop alkalmával (2003 ősze). Célja egy nagyobb budapesti ingatlan elfoglalása, és ott öntevékeny intézmények valamint antikapitalista életközösség kialakítása. A csoport nem vállalt fel semmilyen ideológiát, tagjai leginkább aktivisták, egyetemisták és punkok voltak. Ugyanakkor a csoport kemény magját anarchista egyének alkották, ami meghatározta a gyakorlatot és az elméleti vitákat is. Összesen négy házat foglaltak el: a volt Úttörő Áruházat (2004 november), a volt Flórián mozit, a Kazinczy utca 41. (2005 október) alatti épületet, végül pedig egy újpesti ingatlant.

Mindegyik próbálkozás tiszavirágéletű volt, az aktivisták nem emeltek komolyabb barikádokat és más módon sem igen akadályozták a kilakoltatásokat. A megbeszéléseken 10-30 ember, a legnagyobb akción (Kazinczy utca) kb. 100 fő vett részt. A csoport tevékenységét a nullás években szinte egyedülálló médiafigyelem kísérte, ami nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a direkt akció és az önszerveződés szinte hiányzott az akkori köztudatból, ezért a házfoglalók fellépése kiváltott egyfajta társadalmi vitát. Az utolsó két foglalás kapcsán szabálysértési eljárás indult 41 illetve 6 fő ellen. Az első tárgyalás is médiaesemény lett, ahol a bíró kérdésére az aktivisták és a vádlottak padján ülő újságírók egyénileg kifejthették a házfoglalással kapcsolatos álláspontjukat. A bíróság végül elfogadta a Társaság a Szabadságjogokért érvelését, miszerint a házfoglalás nem káros a társadalomra, sőt, akár jó hatással is lehet rá, így nem büntetendő. Ennek ellenére a második esetben a bíróság mégis bűnösnek találta az aktivistákat, büntetést azonban nem rótt ki. A Csoport hamarosan feloszlott, elismerve, hogy nem sikerült a választott cél elérésére alkalmas stratégiát találniuk.

A Centrum holdudvarában egész sor hosszabb-rövidebb ideig működő kezdeményezés alakult (ld. az Our Goal is Life című plakátot a Modell Museum of Budapest Squatters című projekttől). Ezek egy holisztikus szemléletű mozgalomépítés szolgáltalában nagyjából kiegészítették egymást, mivel viszont a személyi átfedés közöttük nagy volt, hamar kifulladtak. A Gerilla Propaganda Kollektíva a városi térben végrehajtott vizuális beavatkozások eszköztárát fejlesztette és tanította. A Ruga Negra városi anarchista népművészeti csoportként határozta meg magát, és leginkább szintén a vizuális propaganda és public art területén volt aktív, ahogyan az Indyvisual op-pop művészete vagy az Antifasiszta Akció korabeli akciói is. Más kezdeményezések a beszélgetésekre, tisztázásra, vitákra koncentráltak, mint az anacho-kommunista vitakör, külön férfi és női feminista önfejlesztő csoportok, az Autonóm Klub estjei vagy az országos ambíciókkal indított Autonóm Fiatalok Közössége. A Spektákulum társadalma olvasókör jól mutatja a szintér szituacionista beállítódását, ugyanakkor az anarchizmus szinte minden irányzata képviseltette magát. 2005-től 2007-ig a Centrum Csoporthoz közeli emberek AK57 néven aktivista/anarchista klubot működtettek, ahol szabadboltot, könyvtárat, információs központot, műhelyeket és lakóhelyet alakítottak ki, valamint nyilvános és zártkörű rendezvényeket tartottak. Ezekből a tapasztalatokból indult ki aztán két egymást követő kommunakísérlet is, kb. 8-10 emberrel, melyből a második, Bázis nevű lakóközösség 2009-ben esett szét.

A tízes évek

A második generáció lecsengésével egyenlőre nem körvonalazódott egyértelműen, hogy hol és hogyan üti fel következőnek a fejét az anarchizmus. Az átmenetet szellemileg, fizikailag és személyileg leginkább az infoshop — és ezzel együtt a szabadbolt — intézménye biztosítja, mely különböző helyszíneken (foglaltházak, AK57, Tűzoltó utca, Tűzraktér kulturális központ, Kaszinó, Romház, Béla Klub) folyamatosan újraszerveződött. A Kaszinó 2010-2011-ben működött a Nyár utca és a Klauzál utca közötti régi kaszinó épületében. Az itteni tevékenységek kimondott célja az autonómia megvalósítása, egy közösség illetve közösségi hely létrehozása volt. Az utcai akciókon, kiállításokon, az önművelésen és műhelymunkán kívül kiemelt szerepet kapott a helyi és külföldi csoportokkal való gyakorlati együttműködés és a kommunikáció. Sokan itt kezdtek el ismerkedni az autonomista elvekkel. A Béla Klubot ezzel ellentétben tapasztalt aktivisták alapították, és eddig munkásmozgalomtörténeti előadásoknak, buliknak adott helyet, de találkozópontként is működik. A bérleti díjat tagdíjakból finanszírozzák. A művészeti közegben már a kezdetektől születnek anarchista ihletésű művek és projektek, ezeket gyakran a Liget Galéria mutatja be. Egyik helyhez sem kötődik szorosan az Anarchisták Közössége, akik rendszeres találkozókat szerveznek és a nagyobb tüntetéseken fekete-vörös zászló alatt szórólapoznak.

Az ezredforduló után nem működnek nagyobb létszámú, vállaltan anarchista csoportok, ugyanakkor több fanzin és Internetes lap jelenik meg. Az előbbiek közül a Gyújtózsinór (2001-2005, 6 szám), vagy a Centrum csoporthoz köthető Úttörő (2004-2007, 4 szám), illetve az Aktivátor jelent meg több-kevesebb rendszerességgel. Az utóbbiak az ezredforduló után indultak, és sokan még ma is működnek. Ilyen kiadvány az Anarchoinfo (http://anarchoinfo.zxq.net/), a Társadalmi Forradalom (http://www.tarfor.hu/), a Holnapután (http://www.holnaputanujsag.eoldal.hu/), a Barikád kollektíva lapja (http://www.anarcom.byethost2.com/), a Változás (http://valtozas.org/), és a Rednews hírportál (http://www.rednews.hu/).

2006-ban az öszödi beszéd váltotta ki a rendszerváltás utáni magyar történelem első igazi zavargásait és utcai harcait, melyek sokkolták a közéletet. Azóta a szélsőjobboldal sikeresen kiépített egy sokszínű és termékeny szubkultúrát, melyből mára a Jobbik nevű parlamenti párton kívül több paramilitáris csoport is kialakult. A 2010-ben újra hatalomra került Fidesz jelenleg kétharmados parlamenti többséggel kormányoz, és totalitáriánus módszerekkel alapozza meg a hegemóniáját a társadalom minden terülén. A társadalom egy része erre morális pánikkal válaszol, ami azonban néha eljut a demokratikus keretek között folytatott önszerveződésig, tüntetésekig. A rendszerváltás időszaka óta talán még sosem tette ennyire próbára az anarchista áramlatokat a történelmi helyzet, ugyanakkor az anarchista elmélet még sosem volt ennyire releváns, illetve az anarchista gyakorlat ennyire szükséges.

Utóirat

Az összefoglaló természetesen korántsem teljes, különösen a politikai punk és a radikális feminista színtéren történteket hiányoljuk belőle. A titkos csoportok, akciók természetesen nem szerepelnek benne, de egy igazi történelmi értékelésnek ezekkel is számot kell vetnie. Reméljük, hogy a dokumentáció munka folytatódni fog, mi most ennyivel tudtunk hozzájárulni a történelmi tudat fenntartásához.

Anarchu dokumentáció: http://anarchu.metatron.sh/